Bérczes az Ördöktalanról: a folytatás mellett döntöttünk

Nagy kérdés, hogy a hetedik Ördögkatlanon még mindig ártatlanok, kedvesek, derűsek tudunk-e maradni, vagy már olyan intézményesült dologról van szó, ami túl profi, ahol minden tökéletesen működik, csak épp a szüzessége veszik el – mondta mikrofonunknak Bérczes László augusztus elején, a hetedik Ördögkatlan Fesztivál megnyitóját követően. Egy hónapra rá erről kérdeztem a szervezőt.

Lassan mindenki élete visszatér a megszokott kerékvágásba, egy hónap távlatából átlátva miként értékeled a hetedik katlant?

Röviden szólva nagyszerűen sikerült. Hosszan is ki tudnám fejteni az elégedettségünket, napestig sorolhatnám a kivételesen magas színvonalú és népszerű programokat, de akkor szerénytelennek tűnnék. Nem illik önmagunkat fényezni. De elég beleolvasni a számtalan cikkbe, ami az Ördögkatlan alatt és után készült, elég végignézni a honlapunkon a rengeteg gyönyörű képet, hogy belássuk, hetedszer sem okoztunk csalódást a látogatóknak – ahogy ők sem nekünk. Ennyi szép és szeretettől sugárzó arcot együtt máshol-máskor nemigen látni. Egyébként azért fogalmazok mindig többes számban, mert egy csapat nevében beszélhetek. Ez áll Kiss Móniból, akivel kitaláltuk, létrehoztuk a Katlant, Petz Annamariból, akinek köszönhető, hogy a kettőnk realitásokat nem mindig figyelembe vevő álmodozásából egy nem veszteséges esemény született. Újra kijöttünk nullára, továbbra is maradhatok a lakásomban, amire évről-évre hitelt veszek fel. És áll a csapat sok-sok nagyszerű emberből, akik nélkül már nem boldogulnánk. Vannak, akik Budapestről, Szabadkáról, Csurgóról, a Kanári Szigetekről jönnek, hogy akár önkéntesként, de dolgozhassanak velünk. Tulajdonképpen az egész nyáron hektikus időjárás is kegyes volt hozzánk. Átéltünk viharokat, jópárszor agyonáztunk, de a több, mint négyszáz programból egyetlen egy sem maradt el, és amikor 7-én a hatalmas vihar után a Cseh Tamás halálának ötödik évfordulójára emlékezve égnek eresztettünk többezer lufit, az égbolt is kitisztult.

Mezítlábas maradt a fesztivál?

Szerintem igen. De lehetséges, hogy vannak, akik másként látják. Nehéz kérdés ez. Évről-évre szeretnénk javítani a körülményeken, de például az idén, amikor kénytelenek voltunk katlantaxikat is bevetni, hiszen mindenhová nem tudhatunk buszokat indítani, ugyanakkor a szállás-mizériából következően nem tud mindenki a katlanfalvakban lakni, már olvashattunk egy üzenetet, miszerint ez az első lépés a mezítlábasságtól a „szigetesedés” irányába. De talán észrevették sokan az új találmányt, a katlanmenzát is, ami a zsíroskenyerekkel és a teával tényleg a csóró mezítlábasokat szólította meg. Az biztos, hogy sokezer kenyér fogyott. Mindenesetre az látszik, hogy még mindig van mit javítani, szerencsére látjuk is, mik azok a pontok, amiket jövőre ügyesebben-jobban kell megszerveznünk. Az mindenképpen pozitívum, hogy a tavalyi lopások és karszalag-hamisítások az idén elmaradtak.

Mi igaz abból a szóbeszédből, hogy a következő Ördögkatlant már nem Nagyharsányban szervezitek?

Örülök a kérdésnek, mert a szóbeszéd, pletyka, rémhír helyett mindenkinek az a jó, ha pontos forrásból értesül. A szóbeszédnek van alapja, de még mielőtt részletesen válaszolnék, ki kell mondanom, hogy mi 2015-ben is Nagyharsányban szeretnénk szervezni az Ördögkatlant. És hadd tegyek itt egy kis kitérőt: a fesztivál idején számos nagyszerű munkatárs dolgozik velünk, akik önkéntes munkával vagy szinte jelképes munkadíjért emberfeletti munkát végeznek. Mi hárman pedig, Kiss Móni, főszervező, Petz Annamari gazdasági igazgató és én egész évben azon dolgozunk – miközben mindhármunknak van munkahelye, ahol nem keveset kell teljesítenünk – hogy ez a több, mint 400 minőségi program meg tudjon valósulni, és a fellépők és látogatók körülményei, úgy mint a vendéglátás, szállás, közlekedés, satöbbi megfelelőek legyenek.

Nem fényezni akarom magunkat, de próbáljon meg valaki csak egyetlen színházi előadást vagy koncertet megszervezni, és akkor szembesül azzal, mit jelenthet az ország talán legszerethetőbb és egyik legszínvonalasabb fesztiválját összehozni. Szerencsére a falvak is tisztában vannak ezzel, sok barát és segítő munkatárs dolgozik azon, hogy Palkonya, Nagyharsány, Kisharsány és Beremend jó híre messzire eljusson – és el is jut. Nos, ezért volt megdöbbentő számunkra, hogy Nagyharsányban bizony nem készültek fel a fesztiválra, azaz sem a bennünket, sem a fellépőket és látogatókat fogadó körülmények nem voltak megfelelőek. A szerencsének és az emberfeletti munkának köszönhető, hogy ebből végülis nem látszódott semmi – de mi megszenvedtük ezt.

Óvatosan kell persze fogalmazni, mert az általánosítás mindig torz képet mutat. Személy szerint továbbra is maximális segítséget kaptunk sokaktól, és a főhadiszállásunkon, az iskolában sem lehetett olyan kérésünk, amit ne teljesítettek volna az igazgatónőtől a takarítónéniig, nem beszélve a konyhásnénikről – köszönet érte. Amikor tehát egy településről beszélünk, akkor természetesen annak vezető testületére gondolunk, mely testület gyanúnk szerint a hamarosan következő önkormányzati választások csetepatéival volt elfoglalva. A polgármesternek ebben az időszakban fontosabb dolga is akadt, mint az Ördögkatlan, felelős személy pedig nem volt, akivel megoldhattuk volna a problémáinkat. Márpedig egy ilyen rendezvény alapfeltétele az együttműködés, nem tudjuk, de nem is akarjuk a fesztivált a nagyharsányiak közreműködése nélkül Nagyharsányban rendezni. Mi egy éven át készülünk erre a gyönyörű, közösségi eseményre, nem pénzt kaszálni jövünk, hanem azért, hogy sokezer embernek örömet okozzunk – és éppen ezért megalázó, ha bennünket nem vesznek emberszámba.

Most hétvégén mi hárman fontos megbeszélést tartottunk. Választ kellett találnunk arra a kérdésre, van-e még bennünk erő, lelkesedés és hit, hogy folytassuk ezt a hobbinak már rég nem tekinthető munkát. A folytatás mellett döntöttünk. Továbbra is a már bevált és megszeretett településeken képzeljük el a 8. Ördögkatlant is, de Nagyharsányban meg kell várjuk a választásokat, és találkoznunk kell az új testülettel, hogy megtudjuk, ők akarnak-e bennünket. Ha igen, az azt kell jelentse, hogy megkapjuk azt a segítséget és emberi körülményeket, ami tulajdonképpen bárkinek jár. Ez tehát a válaszom-válaszunk erre a bizonyos szóbeszédre.

Tudhatunk valamit a nyolcadik terveiről, elképzeléseiről?

Vannak már terveink Mónival, de ezekről korai beszélni. Dobálózhatnék nevekkel, mert már megszólítottunk néhány híres fellépőt, de nagyon nem szeretnénk később, ha közbejön valami, magyarázkodni. Mert ennek a hét Ördögkatlannak talán ez az egyik legnagyobb eredménye: megnyertük a látogatók és a fellépők bizalmát. Ezt a bizalmat azzal szereztük meg, hogy tartjuk a szavunkat. Vonatkozik ez a pontos kifizetésekre is, a meghirdetett programra is. Azt reméljük, ezt a bizalmat meg tudjuk tartani a 8. Ördögkatlan Fesztiválon is.