Majd akkor, ha az amcsik? Olvass, mielőtt posztolsz!
Két felirat váltja egymást a Facebookon: majd akkor ünneplem a halloweent, amikor Amerikában a busójárást, illetve februárban a Valentin napi megfelelője. Csak szólunk, egyiknek sincs köze az egyesült államokhoz, ott csupán kimaxolták az európai hagyományokat.
Először is röviden annyit, hogy a Valentin napi fricskával baj van, ugyanis a párokat titkon eskető Szent Bálint püspök – akinek vértanúhalála miatt kaptak a szerelmesek is egy napot – Franciaországban élt a 14. században.
A Halloween ellen lázadók számára is van egy rossz hírünk, saját magukat köpik orcán. Mert bizony fogalmuk sincs, mi ez a maskarás, töklámpás este. Elmondjuk, hogy ne beszéljen több ostobaságot és még csak véletlenül se keverje össze a mindenszentek vagy halottak napjával, miközben talán még azt sem tudja, e kettő sem ugyan az. Legalábbis biztos ezért oszt olyan baromságot, hogy itt nem Halloween van, hanem mindenszentek.
Október 31-én valójában több kelta pogány ünnep mosódott össze, némely keresztény és hasonló tartalmú esemény közelsége miatt kelthet zavart az európai fejekben. Márpedig innen indult.
Története a római időkre nyúlik vissza, amikor a brit szigetek elfoglalásával Gallia beolvadt a Római Birodalomba, és több hagyomány is összemosódott. Az egyik a kelták által immáron Európa-szerte megtartott újév ünnepe, a kelta napisten tiszteletére szóló és október 31-ére eső samhain. Ezt három napon át ünnepelték, állatbőrökbe és jelmezekbe bújva, megköszönvén az évi termést.
Emellett úgy hitték, ezen az éjszakán mennek az előző évben meghaltak lelkei a holtak birodalmába. Ételt és állatot áldoztak nekik, hogy megkönnyítsék az útjukat.
Ahogy teret hódított a kereszténység, alakult át a Helloween nevet viselő pogány kelta ünnep. Az újkori felfogásban napja a sötétség kezdetét jelenti, mivel a pogányok úgy hitték, hogy a napisten a sötétség istenének fogságába kerül.
Október 31-én, az újév előestéjén Samhain – a pogány világban a nyárvég “szelleme” – összehívta a halottakat, akik gonosz állatok bőrébe bújva vagy ijesztő formában jelentek meg előtte. A papok tüzet gyújtottak nekik, áldozatokat mutattak be, majd a falvakban lakóknak vittek a tűz parazsából, hogy az abból gyújtott tüzek elűzzék a házaktól a gonosz szellemeket. Ez az eredete annak, hogy házról házra járva kérnek adományokat az ijesztő figuráknak öltözött gyerekek – elsősorban Amerikában, de az elmúlt évtizedben kontinensünkön is divattá vált a szokás.
A tök – bizony, európai a legenda
Egy legenda szerint az ördög elment a részeges Jack O’Lantern kovácshoz, hogy elvigye magával, és felajánlotta neki, hogy igyanak még egy utolsót. Mivel az ír kovács nem akart az árnyékvilágba menni, megkérte az ördögöt, hogy válasszon neki egy almát a fáról. Amikor az felmászott, a fa törzsére egy keresztet rajzolt, így a gonosz nem mert lejönni. Addig egyezkedtek Jack-kel, amíg meg nem ígérte a kovácsnak, hogy ha leengedi, soha sem kell a pokolba mennie.
Amikor Jack meghalt, a két túlvilág közt rekedt: a mennyországba nem engedték be mert bűnös módon élt, a pokolba pedig nem mehetett, mert az ördög nem engedte be. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki. Végül megszánta a kovácsot egy örökké izzó fadarabot adott neki, amit az egy kivájt takarmányrépa belsejébe tett, így készítve lámpást magának.
A legenda egy másik változata szerint Jack azt mondta az ördögnek, hogy változtassa magát pénzzé, így kifizetheti az utolsó italukat vele. A kovács ezután az érmét zsebébe rejtette egy ezüst kereszt mellé, így az nem ölthette fel többé eredeti alakját. A lámpásokban őt formálják meg, amit ma már a könnyebben faragható tökből készítenek.
A mi szokásaink mások
Mindenszentek – vagy mindszentek – napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár nem emlékezik meg név szerint.
A november 1-jei mindenszentek és a 2-án tartandó halottak napja közötti éjszakán a néphit szerint holtak miséznek a templomokban, de az oda betévedő ember nem láthatja meg őket. Ha mégis észreveszi, a halottak letépik a ruháját, vagy összeszaggatják a hátrahagyott gönceit, majd az illető meghal.
A néphiedelem szerint halottak napján hazalátogatnak a holtak, ezért sok helyen megterítenek nekik, kenyeret, sót és vizet tesznek az asztalra. Tiltották a munkát, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát: a mosást azért, mert attól tartottak, hogy a hazatérő szellem vízben állna, a meszelést azért, mert félelmük szerint a férgek ellepnék a házat, a földművelésről pedig úgy vélték, keléseket okoz.
A halottakról ma is megemlékezünk: megtisztítjuk a sírokat, elsején este gyertyát, mécseseket gyújtunk. Ennek gyökerei ott keresendőek, hogy egyes bölcseletek szerint a halottak kóbor lelkei kijönnek sírokból, hogy az élők soraiban keressenek megnyugvást. A lángokat a tévelygő lelkeknek gyújtjuk, hogy melegedni tudjanak mellette és fényüknél visszataláljanak sírjaikba, ne háborgassanak minket a világunkban.
Most akkor gondold át ezeket a facebookos gyöngyszemeket:
