Olvasta már a legszebb karácsonyi történetet?


Életmód - 2016. december 9.
szerző: SH

karacsony-kave

Tizenhat remekmű érkezett arra a pályázatra, melyben a legszebb ajándékozáshoz kötődő történetet kereste a siklósi könyvtár. A versenyt általános iskolásoknak írták ki, akik legfeljebb egy oldalnyi karácsonyhoz kötődő történetet adhattak be.

      I. Burány Emília (Kanizsai Dorottya Általános Iskola 7. osztály)

      II. Pintér Panna (Sztárai Mihály Általános Iskola)

      III. Ortnel Petra (Kanizsai Dorottya Általános Iskola)

Az eredméyneket a héten hirdették ki. A harmadik helyezett jutalma 1 darab mozijegy volt, a másodiké kettő, míg a legjobbnak ítélt munka két színházjegy, melyet az évad végéig tetszőleges előadásra lehet beváltani a Pécsi Nemzeti Színházban.

 

Adni szebb

Az egyik kezemben egy szatyor szaloncukor zörgött, a másikban a most vett pokrócomat vittem. Boldog voltam, hiszen már minden családtagomnak és barátomnak megvettem, vagy elkészítettem az ajándékát.

A főutcán sétáltam, ahol a legtöbb ember sietősen rohant a karácsonyi nagyvásárlásra. Épp jobbra tekintettem, mikor megpillantottam egy nénit, aki a vékony kabátkáját szorította magához. Arcát már a hideg pirosra csípte, keze dermedten lógott maga mellett. Egy kartonpapíron ült, ami már szinte teljesen átázott. Közelebb mentem, mire lépteim zajára felkapta fejét és kék szemei találkoztak tekintetemmel. Sajnálat és szomorúság járt át. Előbbi jókedvemet mintha csak a szél fújta volna el. A szatyrot könyökhajlatomra csúsztattam és a pokróc után nyúltam.

-A magáé. Boldog karácsonyt! – terítettem vállaira az anyagot. Szemei csillogtak az elfojtott könnyektől és mikor egy csepp végig szaladt orcáján és a földre cseppent, megszólaltam:

-Nekem jelentett ez örömet.

-Köszönöm! Szép ünnepeket magának és a családjának! – felelte elhalóan.

Közelebb mentem és megöleltem. Csendben hallgattam a szipogását. Éreztem szívének heves dobogását és abban a pillanatban megértettem valamit, amit talán már csak kevesen érthetnek.

Aznap mosolyogva feküdtem le aludni, mert tudtam, hogy valakinek ma örömet okoztam. Nekem nem lett volna arra szükségem, de neki mindennél jobban. Adni néha szebb, mint kapni.

Burány Emília, Kanizsai Dorottya Általános Iskola 7. osztály