Összetörve találtak a szoborpark jelképére


Baranya - 2020. április 21.
szerző: SH

szoborpark-spiral

Összetörve, a földön heverve találtak márciusban a Nagyharsányi Szoborpark egyik ikonikus alkotására, a Bocz Gyula által készített Spirálra. A hattonnás, 80 millió forint eszmei értékkel bíró alkotás a fővárosból tért vissza, feltételezések szerint a szállítás miatt sérült meg.

A szobor 2017. december 6-án került a budapesti Műcsarnok elé, a közelmúlt csaknem elfeledett művészeire emlékező Félárnyékban című kiállítás részeként. A tárlaton számos munkájával szerepelt Bocz Gyula is a képzőművészek között, akiket a hetvenes évek kultúrpolitikája autodidaktaként alig érdemesített figyelemre. Mások mellett az ő munkássága se kerülhetett be az úgynevezett művészettörténeti kánonba – emlékeztet dr. Aknai Tamás professor emeritus.

A pécsi egyetem Művészeti Karát drámai erővel szólította meg a műalkotások értését, értékelését, a velük való együttélés minőségét most megjelenítő esemény, Bocz Gyula (1937-2003) hattonnás mészkőszobrának, Spirál (1971-73) című művének pusztulása.

A kar megjegyzi: egyelőre tisztázatlan módon tört több darabra Bocz Gyula Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A Művészeti Kar létrejöttének egyik múltidéző periódusát alapdokumentumként fejezte ki a SPIRÁL. Az 1968-ban hivatalosan is létrejött Baranyai Alkotótelepek szobrász művésztelepén, a szoborparkban – ami a Kar doktori képzését megalapozó Képzőművészeti Mesteriskola szobrász tagozatának székhelye is lett később a villányi katlanban – az alapító mesterek, Rétfalvi Sándor, Bencsik István mellett az 1971-ben a pécsi Kisplasztikai Biennálé nagydíját elnyerő Bocz Gyula is ott volt.

Méltán híressé vált plasztikai műve, az egyetemi kőszobrász iskolát is megszülő kőbánya-műteremben készült, nagy nyilvánosság előtt. A Spirál a szoborpark egyik legjellemzőbb, jelentősebb darabja lett, egyszersmind Bocz Gyula egyik főműve. Egyszerűségében és képzettársítások gazdag sokaságát előhívó jelképes vonásaival kevés művészi munka vetekedhetett e helyt vele. Az arányok és a szerkezet bonyolult harmóniájára épül. Kevés magyarországi műalkotás rendelkezett olyan intenzitású tájszervező erővel, mint Bocz Gyula Spirálja.

Ami egy természetben előforduló mozgásforma, az organikus szervezetek elemi struktúrája e forma – mint a csigák, a napraforgó tányérvirágzata, örvénylő hullámok, ananász és fenyőtoboz szerkezete, Tejútrendszer, forgószél – Nem mellékesen az erő és termékenység szimbóluma, amint az örök visszatérést, folyamatos növekedést érzékelteti. De felruháztuk az emberi fejlődés, az ég – Isten, szellemi szféra – felé haladás vágyát kifejező jelentéssel is. Nincs kulturális korszak, természeti jelenség, amely valamilyen módon ne érintkezne tényével, fogalmával.

A méretével, anyagával, stiláris minőségével és mondanivalójával e tekintetben súlyos szemrehányásokat megtestesítő Spirál lehetett volna erőteljesebb esély művészi tevékenységének szélesebb körű elismertetésére. Életműve jobbára lakatlan szigetként létezik képzőművészetünk közelmúltjában. A szobrot Budapestről szállították vissza, a végzetes sérülés ennek során következhetett be. A Művészeti Kar és annak Szobrászat Tanszéke szorgalmazza a megsemmisült műalkotás újbóli életre keltésének, restaurálásának megvalósítását – jelezte az intézmény.