Balázs Csaba: azt kívánom, hogy Siklós egy szerethető kisváros maradjon
A régió és a megye helyzetéről, az ország megosztottságáról és a politikai manőverek hatásairól is beszélt Balázs Csaba, Siklós alpolgármestere év végi értékelésében.
Hogyan értékeli a 2017-es évet?
Az idei esztendőt a várkapitányi pályázattal indítottuk, várkapitányt választottunk. A meghirdetést követően nagyon szép pályázatok érkeztek, felkészült és tehetséges jelöltekkel találkozhattam, mint Zichy Eszter, Kincses Márk, Pauli Zoltán. Az új várkapitány, Szentgyörgyváry Péter nagy lendülettel és elköteleződéssel vágott bele. A leköszönt várkapitánynak, Kreiter-Moder Brigittának pedig jár az elismerés, mert gazdaságilag igen jól menedzselte a társaságot. Örülök annak, hogy hosszú évek után – önkormányzati támogatással és civil összefogással – ismét turisztikai iroda nyílt a főutcán. Ez már igazán időszerű volt, nagyon hiányzott egy ilyen jellegű szolgáltató iroda, ami a nyár folyamán, már az indulásakor komoly vendégforgalmat bonyolított le.
Az idei évet a várossá válás negyvenedik évfordulójának szentelték. Hogyan értékeli a megvalósult programokat?
Az év folyamán nagynevű művészeket láttunk vendégül a város negyvenedik születésnapjához kapcsolódó rendezvényeken. Ennek okán köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik közreműködtek a rendezvények lebonyolításában. Sokan úgy gondolják, hogy a kultúra, a művelődés fontos része az életünknek, mégis úgy érzem, hogy akik csinálják, benne dolgoznak, azok nem kapják meg azt az elismerést, amelyet megérdemelnének. Ők szürke eminenciásként teszik a dolgukat, szinte észre sem veszik őket, pedig hétvégéken, és gyakran este is dolgoznak. Ez természetesnek tűnik, mint ahogyan levegőt veszünk, de ezeknek az embereknek a hiánya csak akkor tűnne fel, ha ők nem működtetnék a rájuk bízott intézményeket. Ők segítik a lakosság önművelés iránti igényének kielégítését, támogatják a civil önszerveződést, és közreműködnek a közösségi művelődés szervezésében.
Hogyan értékeli a város által benyújtott pályázatokat és azok sikerességét?
Idén komoly elvárásaink voltak e téren. Legfőképp a TOP-os pályázatok hivatottak a célokat szolgálni, de sajnos az első körben nem igazán könyvelhettünk el komoly sikereket. A legnagyobb csalódást az Ipari Park pályázat okozta, amelybe nagyon sok energiát és anyagi forrást fektettünk. A pályázataink minden esetben kapcsolódtak a 2015 szeptemberében megalkotott és a Belügyminisztérium által ellenjegyzett integrált településfejlesztési stratégiánkhoz. Az EU-s forrásoknak a felzárkóztatást, a területi különbségek csökkentését kell elsősorban szolgálnia. Véleményem szerint ebben van még mit javítani… Sikerült viszont ingatlant vásárolnunk, ahol megoldódik a városgondnokság elhelyezése.
Amit viszont aggasztónak látok, hogy a Dél-Dunántúl – és benne Baranya megye – a magyarországi régiók átlagát tekintve a leszakadók közé került. Magam is tapasztalom az utcán járva, amikor megállítanak az emberek és elmondják a problémáikat, hogy a társadalom kettészakadása a szemünk előtt történik, és egyes rétegek folyamatosan csúsznak lefelé. Ezek az emberek nem tudnak a gyerekeiknek jövőképet mutatni, számukra kilátástalannak tűnhet a világ, és kétségbeesésükben a mindenkori hatalomtól várják azt, hogy majd segíteni fog rajtuk. A 21. században mi lenne a cél? Az, amit kétezer éve valaki már kimondott, hogy az embereket halászni kell megtanítani, és nem halat adni nekik. Ha ez utóbbi történik, akkor ezek az emberek könnyen befolyásolhatók lesznek, s észre sem veszik, hogy csupán eszközök egy politikai játszmában. Sajnos 27 éve ez zajlik… Ebben mindegyik politikai párt felelős. Mi szükség volt arra, hogy a KSH másképp számítsa a szegénységet? Attól még az van, a probléma létezik, azt nem lehet statisztikai módszerekkel eltüntetni. Ezt nem nevezném korrektnek. Remélem, hogy ez ügyben a politikai pártok végre közösen fognak fellépni!
Mit vár a 2018-tól?
Úgy érzem, hogy ez a kicsi ország nagyon megosztott lett. Nap mint nap tapasztalom, hogy a nagypolitika képes baráti kötelékeket szétszakítani, és a mindennapi életünkbe kéretlenül bekúszik, folyamatosan mérgezi a környezetünket. Nem jól van ez így! Én azt kívánom, hogy az emberek ne higgyenek el mindent feltétlenül, ami a médiából rájuk ömlik. Ne vesszenek el a virtuális ricsajban, hanem legyenek kritikusak és próbáljanak több forrásból tájékozódni, és aszerint formálják véleményüket és hozzák meg döntéseiket. Kívánom, hogy ne nevezzék hazaárulónak azt, akinek van véleménye valamiről, de az nem egyezik a hivatalos állásponttal. Kívánom, hogy 2018-ban ne bélyegezzenek meg csoportokat, akik az államtól önként komoly feladatokat és terheket vállalnak át, és teszik mindezt önzetlenül. Bízom abban, hogy a józan ész mindig felülkerekedik az ideológiákon, ezért osztom Antall József gondolatát, miszerint ha van értelme a demokráciának, akkor az az, hogy keretek közé szorítsa a politikai cselszövést. Hamarosan a szeretet ünnepéhez érkezünk, és én azt kívánom, hogy Siklós egy szerethető kisváros maradjon, ahol polgárai megértőek és együttműködők maradnak és lesznek. Épp idekívánkozik Pál apostol leveléből egy rövid részlet: megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag újesztendőt kívánok Siklós valamennyi polgárának!
