2022. január 22. szombat

Malenkij robot – mi történt Siklóson 1945 január 16-án?


Életmód - 2022. január 15.
szerző: SH

malenkij

A Siklósi Vár és Múzeumbaráti Kör már több, mint negyed évszázada szervezi a térség kegyeleti megemlékezését, Malenkij robot címmel – emlékeztet Balázs Csaba, az egyesület elnöke. Ekkor emlékezünk meg azokról a honfitársainkról, akiket kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba, amit ökumenikus Istentisztelet keretében szoktak megtartani.

Minden alkalommal a siklósi Római Katolikus Templomban tartják a megemlékezést az 1945. január 16-án történt szomorú esemény napjához legközelebb eső szombaton, amire idén január 15-én került volna sor. Az egyesület elnöksége azonban úgy döntött, hogy a vírushelyzetre való tekintettel egyelőre kerülik a nagyobb összejöveteleket és egy későbbi időpontban tartják a megemlékezést. A történteket Balázs Csaba összegezte.

Idén január 16-án lesz 77 éve, hogy Siklósról és a siklósi régióból kényszermunkára, úgynevezett malenkij robotra hurcoltak el ártatlan embereket. A Siklósi Vár és Múzeumbaráti Kör már több, mint negyed évszázada szervezi ennek a szomorú eseménynek a kegyeleti megemlékezését.

Az említett malenkij robot előzménye, hogy a Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadta a hírhedt 0060. számú parancsát. A parancs értelmében a 17-45 év közötti német származású férfiakat és 18-30 év közötti német származású nőket kellett begyűjteni területenként megadott létszámban. A szovjetek a német származást legtöbbször a név alapján állapították meg, így nem volt ritka német nevű zsidók elhurcolása sem. Ahol nem volt elég német származású és német nevű ember, ott magyarokkal egészítették ki a létszámot. A szovjet őrök egyszerűen a járókelők közül berántották a hadifoglyok sorába a civileket, főként fiatal és ártatlan férfiakat. A deportálást a szovjet Vörös Hadsereg által megszállt területeken hajtották végre.

Magyarország területén mintegy ötven gyűjtőtábort hoztak létre. Az elhurcoltak száma elérte a 130 ezer főt, közöttük 29 ezer volt a nő. Utóbbiakat sem kímélték a Szovjetúnióban, sőt egy részüket zaklatták, rendszeresen megerőszakolták. Felfogni is képtelenség, hogy ártatlan civilekkel mit tettek önmagukból kivetkőzött emberek. Ezek alól az embertelen cselekedetek alól nem menti fel az elkövetőket az, hogy háború volt, sem az, hogy parancsot kaptam! A parancs végrehajtása során Siklósról, Harkányból, Nagyharsányból, Villányból, Beremendről és több térségbeli településről szedték össze az elhurcolt áldozatokat.

Siklóson 1944 december végén a kisbíró kidobolta, hogy aki 1944-ben katona volt, az összeírás végett jelentkezzen a községházán. Január elején az összeírtak idézést kaptak, hogy 1945. január 14-én a Járásbíróság épületében kell munkára jelentkezni hat napi élelemmel és meleg takaróval.

Január 16-án terelték ki az embereket a Járásbíróság épületéből a mai Batthyány utcába, ahol ötös oszlopokba állították őket. Ezt követen fegyveresek vették körbe a csoportot és elindították a menetet Pécs felé. A pécsi vasútállomást követte Szeged, Temesvár majd a Szovjetunió, ahonnan sokan sosem tértek már vissza.

Malenkij robot, holocaust mindkettő az emberiség szégyene. Mindkettőben közös, hogy civilek voltak az áldozatai, továbbá az, hogy segítség és hathatós támogatás nélkül kevésbé tudták volna az ő deportálásukat végrehajtani a megszálló németek, vagy oroszok. Ezért hatalmas a felelősségünk, hogy hasonló cselekmények ne valósuljanak meg újra. Sajnos, ha nem is fegyverekkel és fizikai erőszakkal, de a közbeszédben már jelei vannak a verbális erőszaknak és a győztes mindet visz felfogásnak.

Zárásként ide kívánkozik Lattuada már 1941-ben megírt diagnózisa, amely előrevetítette a bekövetkezett tragédiákat. A szeretet hiánya sok olyan tragédiát okozott, amelyeket el lehetett volna kerülni. A szeretet arany fénye helyett a közöny fekete palástja borult az emberekre, s így ők vakok lettek a szeretet iránt, és elvesztették a tisztánlátásukat. Ebből fakad minden érték szertefoszlása s a lelkiismeret leépülése és meddővé válása.