Negyven éve a pályán – Müller Ádámmal beszélgettünk
Negyven éve űzi hivatását, a gyárigazgató és vegyészmérnök közel ennyi időt töltött első munkahelyén, a cementgyárban. Nyugdíjra készülve családfakutatással, német gyökerei ápolásával foglalkozik. Müller Ádámmal beszélgettünk.
A minap telefonom csippanása kellemes meglepetést okozott. Az üzenetet megtekintve szembesültem vele, hogy ez is elérkezett. 40 év, közel ennyi egyetlen munkahelyen – mondta mosolyogva a vegyészmérnök, aki a diákmunkák kivételével végig a Duna-Dráva Cement Kft-nél dolgozott.
Az első napom a gyárban 1985. július 15. volt. Friss házasként feleségemmel kerültem a vidékre, és Beremenden, a munkásszállón kezdtük közös életünket. Innen jártunk nap mint nap dolgozni, majd Siklóson kaptunk lakást – emlékezett vissza.. Itt születtek gyermekeink, Ádám és Petra, akik tanulmányaikat itt kezdték és itt is érettségiztek a városban. Egyetemi tanulmányaik végéig maradtak velünk.
Művezetőként kezdtem, nagyjából másfél évig műszakoztam, majd technológus lettem. Az idő előrehaladtával a tapasztalataim sokasodtak, tudásom egyre bővült és komplex irányítási feladatot kaptam. Én lettem az őrlőüzem vezető, a technológiai osztályvezető, a laborvezető helyettes, a minőségbiztosítási vezető, integrált irányítási vezető, sőt a csomagoló üzemvezető is. Mindezt nem egymás után, hanem egyidejűleg.
Ennek a sokrétű helytállásnak köszönhette, hogy 2009. júliusától, mint gyárigazgató dolgozott Beremenden. Vezetői feladataim tovább bővültek és 2011-től 8 évig a Váci Cementgyár igazgatója is volt, valamint műszaki vezérigazgató helyettes 4 évig. Erre az időszakra, mint nagy kihívásra emlékszik, rengeteg munkával, évente 80 ezer autózott kilométerrel, hogy mindkét gyárban helyt tudjon állni. Úgy éreztem, hogy Baranya Vármegye, Beremend és Siklós az én otthonom, így amint lehetőségem volt, visszatértem és 2019-től ismét csak Beremendhez kötődő gyárigazgatói teendőket látok el. – fogalmazott.
A 40 év nem csak munkával telt, kikapcsolódásként a zene, a barkácsolás és a házkörüli munkák mellett mindig előkerült a már 20 éve művelt hobbi, a családfa kutatás. Dunaszekcsőről származom, szüleim és csaknem minden felmenőm németajkú volt. A Müller ágon az utolsó-első fellelt ősöm Johann Georgius Müller Tolnán házasodott 1724-ben. A család gyökerei vagy 20 baranyai, tolnai faluban eredtek, a genetikai ősök a mai Ruhr-vidékről települtek Baranyába, Tolnába. A családfakutatásom eredményeit, bizonyítékait egy könyvbe írtam, mely 740 oldalra sikeredett, és a folyamatos kutatások miatt már a második kiadással lephettem meg a szűkebb rokonságom.
Ezen szenvedélyem számos olyan emberrel hozott össze, akik hasonló hobbi mellett a németség kutatásával, a hagyományok megtartásával, ápolásával is foglalkoznak. Példaértékű számomra a dunaszekcsői sokad unokatestvér, Schmidt Gabi, aki Salamon Gáborral a szekcsői népviseletekről könyvet írt és emellett a dunai hajózással kapcsolatos kutatásokkal is foglalkozik. Vagy például a kővágőszőlősi barátom Tuti Gábor, aki lelkes támogatója a német hagyományok ápolásának lakóhelyén.
A 40 éves jubileum azt is jelenti egyben, hogy készülök a nyugdíjas éveimre, melyekre hasznos és értékteremtő elfoglaltságokat keresek. A német nemzetiségi közösségben való tevékenység lehet egy ilyen irány, és most érkezett el az idő, hogy tevékenyen részt vállaljak a nemzetiségi közösség építésében, a hagyományok ápolásában – vallja Müller Ádám.