Kezdetektől a bukásig – így ívelt a Fidesz generációkon át
Egy olyan választás zajlott, ahol bárkit megválasztottak, ha azt hirdette, hogy nincs köze a Fideszhez. De hogy alakult az az ív, ami mentén a Soros-ösztöndíjas diákból Európa legszélsőségesebb vezetőjévé vált a párt vezetője, aki körül az ország leggazdagabb emberei gombamód nőttek ki a földből?
Orbán Viktor pályafutása szorosan összefonódik a rendszerváltás utáni Magyarország történetével, de nem érthető meg pusztán választási eredményekből vagy parlamenti konfliktusokból. A politikai hatalom ebben a rendszerben szorosan kapcsolódik a gazdasági háttérhez. Vegyük sorra, hogyan alakult ki az a hatalmi és gazdasági gépezet, amelyet ma nemzeti együttműködés rendszerének (NER) nevezünk, miként épült fel a hozzá kötődő vállalkozói hálózat, és hogyan váltak a miniszterelnök környezetének szereplői Magyarország leggazdagabb embereivé, legvégül pedig, hogy miként bukott el a diktatúrába hajló rendszer.
Orbán Viktor 1963. május 31-én született Székesfehérváron, gyermekkorának meghatározó évei azonban Alcsútdobozhoz, Vértesacsához és mindenekelőtt Felcsúthoz kötődnek. Ez a vidék ma is fontos része politikai és személyes világának: itt áll a Puskás Akadémia, a kisvasút és a NER több szimbolikus létesítménye. Gyerekkorában azonban még egészen más világ vette körül, amelyet a kemény munka és a korlátozott lehetőségek határoztak meg.
A család a feltörekvő vidéki értelmiséghez tartozott. Édesanyja, Sipos Erzsébet gyógypedagógusként dolgozott, édesapja, Orbán Győző mezőgazdasági üzemmérnök volt. A családi élet ugyanakkor korántsem volt konfliktusmentes. Orbán Győzőt szigorú, kemény emberként ismerték, és fia később maga is beszélt arról, hogy a fizikai fenyítés a nevelés része volt.
Egy ilyen tekintélyelvű családi közeg természetesen sokféleképpen hathat egy gyerek személyiségére. Az egyik lehetséges reakció a visszahúzódás, a másik az erő és a kontroll felértékelődése. Ebből természetesen nem lehet egyenes vonalat húzni a későbbi politikai működésig, de érdekes háttér lehet ahhoz a vezetői stílushoz, amelyben a fegyelemnek, az erőnek és a kontrollnak később kiemelt szerepe lett.
A szigorúan szabályozott közegben Orbán számára a futball jelentette az egyik legfontosabb kitörési lehetőséget. A foci nála soha nem csupán sport volt. A pályán egyszerre volt jelen a csapatfegyelem, a hierarchia, a lojalitás és a győzelem kényszere. Ezek az elemek később politikai működésében és a Fidesz szervezeti kultúrájában is visszaköszöntek.
A következő nagy változást az egyetemi évek hozták. A zalaegerszegi sorkatonai szolgálat után felvételt nyert az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára. Budapest új világot jelentett számára, de nem egyszerűen beilleszkedett a fővárosi értelmiségi közegbe. Inkább létrehozta a saját közösségét.
1983-ban alapító tagja lett a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumnak, amely később Bibó István nevét vette fel. Itt állt össze az a társaság, amelynek több tagja évtizedekkel később is meghatározó szereplő maradt a magyar politikában. Orbán mellett ott volt Simicska Lajos, Kövér László, Szájer József és Deutsch Tamás is.
A Bibó Szakkollégium jelentősége messze túlmutatott egy hagyományos egyetemi közösségen. A hallgatók nem elégedtek meg a hivatalos pártállami oktatással. Rendszerkritikus értelmiségieket, közgazdászokat és szociológusokat hívtak meg, és olyan kérdésekről vitatkoztak, mint a nyugati demokrácia, a piacgazdaság vagy a magyar történelem elhallgatott fejezetei.
Ez komoly szellemi előnyt jelentett számukra a rendszerváltás idején. Közben azt is megtanulták, hogyan működik egy politikailag érzékeny közösség olyan rendszerben, amely figyeli az ellenzéki szerveződéseket. Zárt ajtók mögött keményen vitatkoztak, kifelé viszont egységet mutattak. A belső vita és a külső fegyelem később is a Fidesz egyik legnagyobb erőssége maradt.
Az összetartást erősítette, hogy a társaság több tagja vidékről érkezett, első generációs értelmiségiként. Kívülállónak érezték magukat a budapesti elit világában, ami egyszerre jelentett bizonyítási vágyat, sértettséget és erős csoportidentitást.
A kollégiumban megszülető személyes bizalmi kapcsolatok később a politikai és gazdasági rendszerben újra megjelentek. Orbán és Simicska például szobatársak voltak. Orbánból karizmatikus politikai vezető lett, Simicskából pedig olyan gazdasági stratéga, aki hosszú időre a Fidesz pénzügyi hátországának legfontosabb szervezőjévé vált.
A rendszerváltás nem egyik napról a másikra érkezett. A Bibó körül szerveződő fiatalok évekig készültek arra, hogy egy megváltozó politikai rendszerben szerepet vállaljanak, aminek egyik legfontosabb állomása 1988. március 30-a volt, amikor a fővárosban megalapították a Fiatal Demokraták Szövetségét, a Fideszt.
Pártot ekkor még nem lehetett szabadon alapítani, ezért hivatalosan ifjúsági szövetségként határozták meg magukat. A hatalom természetesen érzékelte a szerveződés valódi politikai jelentőségét, de a Kádár-rendszer ekkorra már nem rendelkezett azzal az erővel, amellyel felszámolhatta volna az ilyen kezdeményezéseket.
A következő fontos szereplő Soros György lett. A nyolcvanas évek végén Soros a nyílt társadalom és a demokratikus átalakulás támogatását tekintette egyik céljának Kelet-Európában. A Fideszben a következő liberális politikai generáció egyik ígéretét látta, ezért különböző módokon segítette a szervezetet – eszközök mellett ösztöndíjakat is biztosított.
Orbán Viktor 1989 őszén szintén Soros-ösztöndíjjal utazott Oxfordba, ahol politikai filozófiát tanult. Távozása előtt azonban megtörtént az újkori történelem legfontosabb eseménye. 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére hatalmas tömeg gyűlt össze Budapesten. Még mindig kérdéses volt, hogyan reagál a Szovjetunió a kelet-európai változásokra, az ekkor a 26 éves Orbán Viktor pedig szabad választásokat, valamint a szovjet csapatok kivonását követelte, ezzel több elvtársát is meglepve.
A beszéd országosan ismertté, a rendszerváltó fiatal generáció arcává tette. Néhány hónappal később Oxfordba utazott, de 1990 januárjában félbeszakította tanulmányait, amikor Magyarországon kiírták az első szabad országgyűlési választást.
A Fidesz az 1990-es választáson 8,95 százalékot szerzett, és 22 képviselőt juttatott a parlamentbe. Az MDF nyert, Antall József lett a miniszterelnök. A Fidesz képviselői látványosan különböztek a hagyományos politikai elittől: fiatalok voltak, farmerben jártak, és a rendszerváltó generáció lázadását vitték be az Országházba. Ellenzékben gyorsan megtanulták a professzionális politika működését, de hamar kiderült, hogy stratégiai problémával állnak szemben. A liberális oldalon ott volt a náluk erősebb SZDSZ, baloldalon pedig gyorsan erősödött az MSZP. A Fidesz könnyen tartósan közepes méretű párttá válhatott volna.
Orbán ennél többre készült, a kormányzáshoz viszont két dolog kellett: egy megszerezhető választói tábor és megfelelő gazdasági háttér. A lehetőséget az MDF meggyengülése teremtette meg. Antall József halála és a párt belső konfliktusai után jelentős tér nyílt meg a jobboldalon, amiben Orbán felismerte, hogy a Fidesz nemzeti-konzervatív irányba fordulva megszerezheti az árván maradt jobboldali választók egy részét. A korábban liberális párt fokozatosan jobbra húzódott.
A Fidesznek azonban saját gazdasági háttérre volt szüksége, ha hosszú távon nem akart kizárólag az állami pártfinanszírozástól vagy külső támogatásoktól függni. 1993-ban robbant ki a székházügy. Az MDF és a Fidesz állami ingatlanokhoz jutott, majd ezek egy részét értékesítették. A Fidesz több százmillió forintos bevételre tett szert, ami akkoriban rendkívül jelentős összegnek számított. Az ügy azért vált különösen fontossá, mert a korabeli oknyomozó sajtó később összefüggéseket tárt fel egyes pénzmozgások és Orbán Győző érdekeltségei között.
A politikai következmény súlyos volt. Az 1994-es választáson mindössze körülbelül hét százalékot szereztek. A Fidesz addig a rendszerváltás fiatal, tiszta pártjaként igyekezett megjelenni, a székházügy azonban rontotta ezt a képet, a párt meggyengüléséhez pedig belső konfliktusok is hozzájárultak. Orbán, Kövér és Simicska a jobbra fordulást támogatta, míg a liberális szárny, élén Fodor Gáborral, ellenezte ezt. A szakítás végül Fodor távozásához vezetett, aki később az SZDSZ-hez igazolt.
Közben az MSZP látványosan visszatért. A rendszerváltás után megjelenő drágulás, munkanélküliség és bizonytalanság sok választóban felértékelte a korábbi rendszer kiszámíthatóságát. Az MSZP abszolút többséget szerzett, majd az SZDSZ-szel koalíciót kötött.
A vereség Orbán számára fontos tapasztalat volt. A Fidesz közel került a politikai perifériához, miközben a korábbi állampárt utódja ismét kormányra került. Erre két stratégiai válasz született.
Az egyik az ideológiai átalakulás volt. Ha a liberális oldalon nem jutott elegendő tér a Fidesznek, akkor a nemzeti és keresztény értékek első számú képviselőjeként építhette újra magát. 1995-ben a párt neve Fidesz – Magyar Polgári Pártra változott, és megkezdődött a polgári Magyarország politikai identitásának kialakítása.
A másik változás gazdasági jellegű volt. Orbán és köre arra jutott, hogy önálló médiarendszer és saját gazdasági háttér nélkül politikai hatalmuk mindig kiszolgáltatott marad. Ebben vált meghatározó figurává Simicska Lajos.
Simicska nem egyszerűen régi barát és kollégiumi szobatárs volt, a Fidesz gazdasági szakmeberévé vált: míg Orbán a nyilvánosság előtt politizált, Simicska a háttérben egyengette a párt pénzügyeit.
A kilencvenes évek második felében megkezdődött egy saját médiakörnyezet és vállalkozói hálózat kiépítése. Az elképzelés lényege az volt, hogy a párthoz közel álló vállalkozások gazdasági ereje biztosítsa a politikai infrastruktúra fennmaradását. 1998-ra a stratégia beérett. A Fidesz választást nyert, Orbán Viktor pedig 35 évesen Magyarország miniszterelnöke lett. Simicska Lajos az APEH elnöki posztját kapta, a rendszerben jól látszott, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz a politikai és gazdasági háttér.
2002-ben azonban újabb súlyos vereség következett. A Fidesz elvesztette a választást, pedig egy kormányzati ciklus után újabb győzelemre számítottak. Az alapvető ok a gazdasági háttér elvesztése volt, mivel Orbán átalakította a 70/30 százalékos modellt 100/0 százalékra. Orbán a vereségből azt a következtetést vonta le, hogy egy egyszeri választási győzelem nem elegendő. A tartós hatalomhoz saját politikai, gazdasági és médiainfrastruktúrát kell létrehozni.
2002 és 2010 között ellenzékben tovább épült ez a háttérország. Létrejött a Hír TV, elindult a Lánchíd Rádió, a Magyar Nemzet pedig a jobboldali médiarendszer egyik meghatározó szereplője lett. A saját nyilvánosság lehetővé tette, hogy Orbán üzenetei közvetlenül eljussanak a táborához, és a Fidesz ellenzékben is folyamatosan napirenden maradjon.
Ehhez azonban továbbra is komoly gazdasági háttér kellett. Simicska az építőiparban látta a nagyléptékű tőkefelhalmozás egyik fontos lehetőségét, ennek zászlóshajója pedig a Közgép lett. A vállalat egyre több út-, vasút- és más infrastruktúra-beruházásban jelent meg, és jelentős gazdasági erőre tett szert.
2010-re a Fidesz már nem egyszerű ellenzéki pártként állt a rajtvonalhoz, hanem kiépített médiával és jelentős vállalkozói háttérrel rendelkező politikai gépezetként. Magyarország ekkor nehéz gazdasági helyzetben volt. A 2008-as pénzügyi válság komoly következményekkel járt, a devizahitelesek tömegei kerültek bajba, az MSZP pedig politikailag és morálisan meggyengült. Ebben a helyzetben a Fidesz kétharmados parlamenti többséget szerzett.
Orbánnak ugyanakkor számolnia kellett azzal, hogy a választók nem akarnak újabb megszorításokat. A korábbi kormányok népszerűtlenségéhez hozzájárultak a válságkezelés terhei, ezért olyan forrásokat kellett találni, amelyek növelik a költségvetés mozgásterét látványos lakossági megszorítások nélkül.
Ennek egyik legnagyobb lépése a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása lett. Mintegy 2700 milliárd forint megtakarított vagyonra tette rá az állam a kezét. Ez hatalmas összeg volt, amely nemcsak az államháztartás finanszírozását segítette, hanem a kormány gazdaságpolitikai mozgásterét is növelte.
A kétharmados többséggel megkezdődött a politikai és gazdasági rendszer gyors átépítése. Simicska ebben az időszakban rendkívüli befolyással rendelkezett. A Közgép számos autópálya-, vasút- és más állami beruházáson szerepelt sikeresen, miközben a politikai és gazdasági háttér kölcsönösen erősítette egymást.
A hatalom stabilizálásához intézményi változások is társultak. Új Alaptörvény született, átalakították a választási rendszert, és számos fontos állami intézmény élére a kormánypárthoz lojálisnak tartott vezetők kerültek.
A bankokra és multinacionális vállalatokra kivetett különadók, illetve a devizahitelek forintosítása népszerű lépések voltak. Egyes gazdasági ágazatokban ugyanakkor csökkent a külföldi tulajdon aránya, és egyre nagyobb teret kaptak a kormány által támogatott hazai vállalkozói körök.
2014-re a modell politikailag sikeresnek tűnt. A Fidesz újabb kétharmadot szerzett, Simicska gazdasági befolyása hatalmasra nőtt, a kormánybarát médiarendszer pedig egységesen közvetítette a politikai üzeneteket.
Éppen ez vezetett Orbán és Simicska konfliktusához. A miniszterelnök számára egyre nyilvánvalóbb lehetett, hogy régi szövetségese már önálló hatalmi központot képvisel. Simicskához kötődő emberek ültek fontos pozíciókban, komoly gazdasági erő és jelentős médiabirodalom állt mögötte, mindez pedig nehezen fért össze Orbán egyre központosítottabb hatalomgyakorlásával.
2015. február 6-án, az úgynevezett G-napon nyílt háború robbant ki közöttük. A régi szövetség látványosan összeomlott. Simicska médiabirodalmának vezetői sorra távoztak, az üzletember pedig nyilvánosan Orbán ellen fordult egy plakátra firkált O1G – Orbán egy geci – felirattal.
Simicska vélhetően abban bízott, hogy gazdasági és médiabefolyása elegendő lehet a miniszterelnök meggyengítéséhez. Orbán azonban addigra már új gazdasági hátországot kezdett építeni, amiben egy szerényebb képesslgű stróman, Mészáro Lőrinc került központi szerepbe.
Mészáros nem a budapesti elitből és nem a Bibó Szakkollégiumból érkezett. Felcsúti gázszerelőből, helyi vállalkozóból és polgármesterből vált néhány év alatt az ország egyik legnagyobb üzleti szereplőjévé. Simicska háttérbe szorulásával párhuzamosan vállalkozásai rendkívüli gyorsasággal növekedtek.
A nemzet gázszerelője egy későbbi interjúban úgy fogalmazott, sikerét a Jóistennek, a szerencsének és Orbán Viktornak köszönheti. Érdekeltségei idővel az építőipartól a mezőgazdaságon és turizmuson át a banki, energetikai és pénzügyi szektorig számos területet lefedtek. A rendszer kritikusai ezt olyan kapitalizmusként írják le, amelyben az állami döntések, közbeszerzések és gazdasági erőforrások meghatározó szerepet játszanak egy szűk vállalkozói kör felemelkedésében. A nagy állami beruházások fővállalkozói és beszállítói között rendszeresen jelennek meg a kormányhoz közeli vállalatok.
A folyamat idővel Orbán Viktor családját is elérte. Központi szereplővé vált Tiborcz István, a miniszterelnök veje, akinek gazdasági felemelkedésében fontos fejezet volt az Elios története.
2010 és 2014 között az Elios és érdekköre több magyar település közvilágításának korszerűsítésében vett részt. A beruházások jelentős részét uniós pénzből finanszírozták. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) később súlyos szabálytalanságokat állapított meg a projektek egy részénél. Magyarország végül nem hívta le az érintett uniós támogatások egy részét, így a költségeket a magyar költségvetés viselte.
Tiborcz később kiszállt az Eliosból, és egyre nagyobb ingatlanpiaci érdekeltségeket épített. A BDPST Group révén szállodák, értékes ingatlanok és turisztikai beruházások kerültek hozzá köthető üzleti körbe.
Orbán Ráhel szintén megjelent a turizmus és a divat világában. Idősebb Orbán Győző bányászati érdekeltségei, köztük a Dolomit Kft., az építőipar jelentős beszállítói. A miniszterelnök testvérei is különböző gazdasági és sportterületeken jelentek meg.
A sport a NER-ben egyébként több egyszerű sportpolitikai kérdésnél. A 2011-ben bevezetett tao-rendszer lehetővé tette, hogy vállalatok társasági adójuk egy részét támogatott sportágakhoz irányítsák. Különösen a futball kapott óriási összegeket. Ennek egyik legismertebb jelképe a Felcsúton, Orbán Viktor házának közelében felépített Pancho Aréna. Egy alig néhány ezres településen több ezer férőhelyes stadion épült, miközben országszerte stadionok és futballakadémiák kaptak jelentős állami és tao-forrásokat.
Orbán a 2002-es vereségből azt is megtanulta, hogy gazdasági háttér önmagában nem elég. A politikai narratíva fölött is jelentős befolyást kell kialakítani. 2018-ra a kormánybarát média nagy része különböző lojális üzletemberek tulajdonában működött, a harmadik kétharmados győzelem után pedig következett az újabb központosítás.
Létrehozták a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt, a KESMA-t. Több száz, addig különböző kormányközeli tulajdonosnál lévő médiaterméket ajánlottak fel az alapítványnak, így megyei lapok, televíziók, internetes híroldalak és rádiók kerültek közös struktúrába.
A kormány az összeolvadást nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, így azt nemv izsgálhatta a versenyhatóság. Létrejött egy olyan központosított médiarendszer, amely az ország egész területén egyszerre képes ugyanazokat a témákat, politikai értelmezéseket és üzeneteket közvetíteni.
2018 tavaszán a Fidesz megszerezte harmadik kétharmados többségét, a gazdasági háttér stabil volt, a kormányzati kommunikáció pedig az egész országot lefedte. A rádióban, a megyei lapokban és a kormányközeli portálokon ugyanazok a fő témák jelentek meg: migráció, Soros, Brüsszel és a keresztény-konzervatív értékrend.
Majd a koronavírus-járvány miatti lezárások közepén, 2020 novemberében jött a brüsszeli ereszcsatorna. Brüsszelben kijárási korlátozások voltak érvényben, amikor a belga rendőrség lakossági bejelentés után kivonult egy lakásban tartott összejövetelhez. Az egyik résztvevő meztelenül, droggal a hátizsákjában az ablakon keresztül próbált távozni, és az ereszcsatornán ereszkedett lefelé. Rövidesen kiderült, hogy Szájer Józsefről, a Fidesz egyik alapítójáról és európai parlamenti képviselőjéről van szó.
Az eset politikai jelentőségét az adta, hogy Szájer a Fidesz egyik meghatározó ideológiai szereplője volt, miközben a párt kommunikációjában egyre fontosabbá vált a hagyományos családmodell és a keresztény értékrend. Így a történet jóval több lett egy politikus magánéleti botrányánál. Sokan a nyilvánosan hirdetett erkölcsi elvek és a politikusok magánélete közötti kettős mérce példáját látták benne.
Ebben sajátos szerepet játszik a Fidesz-KDNP konstrukciója is. A KDNP a tényleges választói támogatottságánál jóval nagyobb ideológiai súllyal van jelen: a kereszténydemokrata értékrend képviseletével morális keretet biztosít a kormány politikájához. A Fidesz a politikai erőt és a cselekvőképességet, a KDNP pedig ennek keresztény értelmezését képviseli.
Szájer ügye ideget szúrt. Erre jól alkalmazható a kognitív disszonancia fogalma: az a belső feszültség, amely akkor keletkezik, amikor valaki két egymással nehezen összeegyeztethető állítással találkozik. A saját politikai közösségét a keresztény erkölcsök védelmezőjének tartja, miközben annak egyik legismertebb képviselőjéről ezzel nehezen összeegyeztethető történet kerül nyilvánosságra.
Szájer ügyében a megszokott kommunikációs reflexek nehezen működtek. 2020. november 29-én még lelki megterhelésre hivatkozva jelentette be távozását, két nappal később azonban a belga sajtó nyilvánosságra hozta az eset részleteit. Szájer ezután újabb közleményt adott ki, és elismerte, hogy részt vett az orgián.
A kormánypárti média hallgatott az ügyről, Orbán Viktor végül védhetetlennek nevezte a történteket. Szájer távozott, a botrány azonban nyomot hagyott a rendszer morális hitelességén.
A következő években a kormányzati kommunikáció egy új, erősen érzelmi témakört épített fel. A 2015 óta központi szerepet játszó migráció mellé egyre határozottabban megjelent a gyermekvédelem, a genderkérdés és az LMBTQ-témák elleni politikai fellépés.
A kormány gyermekvédelminek nevezett törvénycsomagot fogadott el, korlátozta egyes LMBTQ-tartalmak megjelenítését, majd népszavazást is kezdeményezett. A fő üzenet szerint a kormány védi meg a gyermekeket a nyugati ideológiai hatásoktól, a gyermekvédelem így a NER egyik fontos morális pillérévé vált.
Éppen ezért okozott rendkívüli politikai kárt a 2024 februárjában kirobbant kegyelmi botrány. Kiderült, hogy Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott K. Endrének, a bicskei gyermekotthon korábbi igazgatóhelyettesének, akit azért ítéltek el, mert nyomást gyakorolt az egyik áldozatra annak érdekében, hogy vonja vissza az intézmény igazgatójával szembeni vallomását pedofília vádjában.
A kegyelmi döntést Varga Judit akkori igazságügyi miniszter ellenjegyezte. Mindez rendkívül nehezen volt összeegyeztethető azzal a gyermekvédelmi politikával, amelyet a kormány éveken keresztül saját erkölcsi küldetéseként mutatott be.
A társadalmi nyomás gyorsan nőtt, és még a kormánypárti nyilvánosságban is megjelentek kritikus hangok. 2024. február 10-én Novák Katalin lemondott, Varga Judit pedig bejelentette, hogy visszavonul a közélettől.
Ugyanezen a napon lépett elő Magyar Péter, Varga Judit korábbi férje, aki addig maga is a NER gazdasági és intézményi világának része volt.
Magyar Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy nem akar tovább egy olyan rendszer része lenni, amelyben szerinte az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak. Egy nappal később interjút adott a Partizánnak, amelyet rövid idő alatt több millió alkalommal néztek meg.
A beszélgetés azért keltett különös figyelmet, mert Magyar nem hagyományos ellenzéki politikusként bírálta a rendszert, hanem olyan emberként, aki hosszú időn át annak belső köreiben mozgott. Rogán Antal hatalmáról, a propagandáról és a politikai döntéshozatal belső működéséről beszélt.
Ekkor még nem lehetett tudni, politikai pályára lép-e. Inkább belső informátorként jelent meg, de az óriási érdeklődés jelezte, hogy jelentős társadalmi igény van arra, hogy valaki belsősként kitálaljon a NER működéséről.
Március végén Magyar nyilvánosságra hozott egy titokban készített hangfelvételt, amelyen egykori felesége, Varga Judit a Schadl-Wölner-ügyről beszélt. A büntetőügy középpontjában Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar akkori elnöke és Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium korábbi államtitkára állt. A vád szerint Schadl rendszeresen pénzt adott Völnernek, cserébe pedig segítséget kapott bizonyos önálló bírósági végrehajtói kinevezésekhez.
A hangfelvételen Varga Judit azon arról beszélt, hogy Rogán Antal környezetéből beavatkozhattak az ügyészségi iratok kezelésébe, kijavította a vádiratot úgy, hogy az neki jó legyen. A kormány és az ügyészség ezt vitatta. Magyar számára viszont a felvétel fontos fordulat volt, mert innentől nem pusztán saját állításaira hivatkozott, hanem egy konkrét hanganyagot is fel tudott mutatni annak morális elítélhetőségén túl.
Tüntetést hirdetett a Legfőbb Ügyészség Markó utcai épületéhez, majd március 15-én nagygyűlést tartott az Andrássy úton. Ekkorra politikai stratégiája is egyre tisztábban kirajzolódott: nem a hagyományos baloldali-liberális ellenzéki térfélen próbált helyet találni. Nemzeti szimbólumokat, kokárdát és 1848 politikai nyelvét használta, miközben egyszerre bírálta a Fideszt és a régi ellenzéket. Ezzel olyan választókat próbált megszólítani, akik kormányváltást akartak, de a korábbi ellenzéki pártokból sem kértek.
A júniusi európai parlamenti választáshoz azonban pártra volt szüksége. Ekkor került előtérbe a 2021-ben alapított Tisztelet és Szabadság Párt, a TISZA. Magyar átvette az addig alig ismert formáció politikai vezetését, és rövid idő alatt országos mozgalmat szervezett köré.
A TISZA 2024 júniusában közel harmincszázalékos eredményt ért el. Ez alapjaiban rendezte át a magyar ellenzéki oldalt.
A Fidesz korábbi ellenfeleivel szemben hosszú időn át hatékonyan működött a karaktergyilkosságra épülő kommunikáció. A veszélyes kihívókat Soroshoz, Gyurcsány Ferenchez, a dollárbaloldalhoz vagy különböző liberális ügyekhez kapcsolták. Magyar Péter esetében ezek a megszokott kategóriák nehezebben tapadtak, egyszerűen nem működtek.
Nem baloldali politikai háttérből érkezett, nemzeti és konzervatív retorikát használt, és maga is a NER világából jött. Kommunikációjának fontos része lett az is, hogy számos személyeskedő támadást egyszerűen figyelmen kívül hagyott. Nem reagált minden lejárató történetre, így kevésbé került abba a folyamatos védekező helyzetbe, amelybe korábban sok ellenzéki politikust sikerült beszorítani.
Miközben itthon átrendeződött a politikai tér, a háttérben egy másik folyamat is felgyorsult. A kormányzati kommunikáció egyik leggyakrabban használt fogalma a szuverenitás lett. A hivatalos üzenet szerint Magyarország önálló ország, amely ellenáll Brüsszel politikai nyomásának.
Ezzel párhuzamosan viszont egyre szorosabbá vált a kapcsolat Oroszországgal és Kínával. 2024-ben megállapodás született arról, hogy kínai rendőrök magyar kollégáikkal közös járőrszolgálatot láthatnak el. A hivatalos indoklás szerint ez a kínai turistákkal és közösségekkel való kapcsolattartást segíti, jogvédő szervezetek ugyanakkor aggályokat fogalmaztak meg Kína külföldi rendészeti jelenlétével kapcsolatban.
Szintén 2024-ben derült ki, hogy a magyar állam egymilliárd eurós hitelt vett fel kínai bankoktól. Eközben a kormány stratégiai célként kezdte kezelni, hogy Magyarország az akkumulátorgyártás egyik európai központja legyen. Nagyszabású kínai és más ázsiai beruházások indultak, különösen Debrecen és más vidéki ipari központok környékén. Ezek a projektek tőkét és munkahelyeket hoznak, ugyanakkor rendkívül jelentős energia-, víz- és munkaerőigényük van. A hazai munkaerőhiány miatt a kormány közben megnyitotta az utat harmadik országbeli vendégmunkások nagyobb arányú foglalkoztatása előtt.
Mindez látványos ellentmondást teremtett a korábbi migrációellenes kampánnyal. Miközben éveken át az volt az egyik fő politikai üzenet, hogy külföldiek ne vegyék el a magyarok munkáját, a gazdaság bizonyos területei egyre nagyobb számban támaszkodnak ázsiai vendégmunkásokra. Az ellentmondásoknál is komolyabb problémává vált a gazdaság kifáradása. Több mint egy évtizednyi unortodox gazdaságpolitika és erős állami beavatkozás után Magyarország egyre kedvezőtlenebb regionális összehasonlításokkal szembesült.
A háztartások tényleges fogyasztását mérő uniós adatok alapján Magyarország az EU sereghajtói közé került. Különösen érzékeny lett a Romániával való összevetés, amely több mutató szeirnt is utolérte vagy megelőzte Magyarországot.
Az elmúlt évek rendkívül magas inflációja jelentősen csökkentette a fizetések és megtakarítások reálértékét. A kormány árstopokkal és hatósági árakkal próbálta enyhíteni ennek hatását, ezek azonban közben torzulásokat is okoztak a piacon.
A lakhatás még súlyosabb problémává vált. 2010 óta rendkívüli mértékben emelkedtek az ingatlanárak. A különböző családtámogatási és otthonteremtési programok sok család számára valódi segítséget jelentettek, ugyanakkor a megjelenő plusz kereslet egy része beépült a lakásárakba is. Ennek egyik következménye, hogy a fiatalabb generáció számára egyre nehezebb saját otthonhoz jutni. Sokan harmincéves koruk körül is a szüleikkel élnek, ami közvetlenül befolyásolja az önálló életkezdés és a családalapítás lehetőségét.
Ez különösen érzékeny kérdés volt egy olyan kormánynak, amely több mint egy évtizeden keresztül családbarát politikai identitást épített. A születések száma a jelentős állami támogatások ellenére történelmi mélypontra került. Ez arra utal, hogy a gyermekvállalást nem lehet kizárólag pénzügyi ösztönzőkkel befolyásolni, a lakhatás, az egészségügy, az oktatás és a jövőbe vetett bizalom legalább ilyen fontos.
Sokáig működött egyfajta kimondatlan társadalmi alku. A nép úgy érezhette, hogy bár korrupciós ügyekről hallanak, és látja egy szűk gazdasági elit gyors gazdagodását, az ország közben fejlődik. Utak és terek újultak meg, beruházások indultak, a gazdaság növekedett.
A környezet cselekvőképes állam képét mutatta. Az utóbbi években ez az érzés egyre gyengült, a problémák ugyanis már nemcsak statisztikákban jelennek meg, hanem a közszolgáltatások mindennapi működésében is.
A kórházak műszaki problémái, az elöregedő infrastruktúra, a hosszú várólisták és az egészségügyi dolgozók hiánya közvetlen tapasztalattá vált. A vasúti közlekedésben rendszeresek a késések, műszaki hibák és járatkimaradások. Amikor nem érkezik meg a vonat, vagy hónapokat kell várni egy vizsgálatra, egyre nehezebb kizárólag kommunikációval fenntartani a sikeres állam képét.
A közoktatásban hasonló folyamat zajlott. Nagyszabású tanár-, diák- és szülőtüntetések indultak az alacsony bérek és az oktatás állapota miatt. A konfliktus során pedagógusokat bocsátottak el, majd elfogadták az úgynevezett státusztörvényt. A pedagógushiány az iskolarendszer egyik legsúlyosabb problémájává vált. Sok intézményben megfelelő szakos tanár hiányában más végzettségű pedagógusok helyettesítenek, miközben a tanári pálya vonzereje hosszú időn keresztül folyamatosan csökkent.
Ebben a helyzetben a kormány egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a politikai struktúra védelmére. Változtak választókerületi határok, módosultak választási szabályok, és létrejött a Szuverenitásvédelmi Hivatal is.
A morális botrányok, az új politikai kihívó megjelenése, a keleti gazdasági kapcsolatokkal járó függések és a gazdasági stagnálás 2026-ra egyre inkább egyetlen politikai problémává álltak össze.
Mindezek mögött azonban van egy kevésbé látványos, de hosszabb távon talán még fontosabb probléma. Miközben a kormányzati kommunikáció jólétről és gazdasági sikerekről beszél, a magyar társadalom jelentős része tartós egzisztenciális bizonytalanságban él. Aki folyamatosan attól tart, hogy elveszíti a munkáját, nem tudja kifizetni a számláit vagy nem képes eltartani a családját, annak figyelmét érthetően a mindennapi túlélés köti le. Ilyenkor felértékelődhet a saját közösség biztonsága és védelme, miközben a távolabbi társadalmi kérdések háttérbe kerülnek.
Ezért különösen fontosak a legkönnyebben hozzáférhető információforrások: a közmédia, a megyei lapok, az óriásplakátok és az ingyenes helyi újságok. Ha ezeket a csatornákat egy politikai oldal dominálja, egyszerű, fekete-fehér üzenetekkel nagyon hatékonyan képes megszólítani a bizonytalanságban élő társadalmi rétegeket: mi megvédünk, ők veszélyt jelentenek.
A Fidesz egyik legnagyobb politikai erőssége éppen az volt, hogy felismerte: a magyar társadalom jelentős része, különösen a leszakadó térségekben, tartós létbizonytalanságban él. A kommunikáció ezért rendszeresen az alapvető biztonsági igényeket szólítja meg. A rezsicsökkentés a pénzügyi biztonságot ígérte, a migrációellenes politika a fizikai és kulturális biztonságot, a béke pedig szó szerint a háborútól és a közvetlen veszélytől való távolmaradás ígéretét hordozza.
A régis zavazók azonban kihaltak, a felnövekvő nemzedék pedig változást akar: a most teret kapott populista politika ilyen helyzetben azért különösen vonzó, mert egyszerű válaszokat kínál összetett problémákra. Nem makroökonómiai elemzést ad, hanem kijelöl egy veszélyt vagy ellenséget, és gyors védelmet ígér. Egy folyamatos stresszben élő ember számára ez erős politikai ajánlat lehet, figyelmen kívül hagyva, hogy az egész mögött gyakorlatilag semmilyen teljesítmény vagy jövőkép nem áll.
