Kitálalt a polgárőr: a működtetés öncéllá vált, a kezdeményezés gyanússá, a kritika támadássá
Harminchárom év után adta vissza polgárőr igazolványát egy korábbi országos vezető, elnökségi tag, aki távozását nem az önkéntesség eszméjével, hanem a szervezetben kialakult vezetési kultúrával indokolta.
Mint írta, az elmúlt években azt tapasztalta, hogy a vezetés jelentős része már inkább a meglévő állapot fenntartásában, mintsem a fejlődésben érdekelt: szerinte a működtetés öncéllá vált, a kezdeményezést gyanakvással, a kritikát támadásként, a változtatási igényt pedig a fennálló rend elleni fellépésként kezelik.
Az önkéntes 33 év után döntött a távozás mellett. Bejegyzésében hangsúlyozta, hogy nem magától a polgárőrségtől fordul el, hanem attól a szervezeti és vezetési kultúrától, amely szerinte egyre távolabb került azoktól az értékektől, amelyek mentén annak idején felépítették a közösséget. Korábban az Országos Polgárőr Szövetség elnökségi tagjaként, belső ellenőrként, gazdasági főreferensként és informatikai megbízottként is dolgozott.
A konfliktus egyik konkrét előzménye az volt, hogy augusztusban levelet írt Túrós András OPSZ-elnöknek a Poseidon rendszer, az informatikai fejlesztések, a fiatalítás és a szervezet jövője kapcsán. Elmondása szerint érdemi szakmai válasz helyett azt a mondatot kapta: Engem úgy tájékoztattak, hogy téged eltávolítottak a polgárőrségből. Úgy látja, az elmúlt tíz évben többször szó volt vezetőváltásról és megújulásról, ezek azonban rendre elmaradtak.
Kritikát fogalmazott meg a nyilvántartott és a ténylegesen aktív polgárőrök számával, a szolgálati órák hitelességével, az ellenőrzésekkel, a vezetői felelősséggel és az átláthatósággal kapcsolatban is. Azt is kifogásolta, hogy egyes országos és vármegyei vezetők politikai szerepvállalása szerinte rontotta a polgárőrség politikamentességének megítélését.
A volt vezető szerint a szervezeten belül két külön világ alakult ki: az egyikben a helyi polgárőrök valódi munkát végeznek, míg a másik egy kifelé mutatott kép, amelyet a vezetés tart fenn. Úgy fogalmazott, országos és vármegyei szinten sokszor fontosabb lett a lojalitás a teljesítménynél, az önálló vélemény pedig kockázattá vált. Szerinte a pozíciók megőrzése és a személyes kapcsolatok rendszere egyre inkább akadályozza a megújulást.
Távozását ugyanakkor nem személyes sérelmekkel magyarázza. Azt írta, nem kíván olyan közeghez tartozni, ahol a hallgatás az alkalmazkodás feltétele, és ahol a megalkuvás válik a túlélés eszközévé. A polgárőrök mindennapi munkáját továbbra is nagyra tartja, és azt vallja, hogy a szervezetnek új vezetési szemléletre, technológiai fejlődésre és valódi generációváltásra lenne szüksége.
