Siklós értékei – a református templom

A siklósi református templomot, mint a város egyik legrégebbi épített örökségét 2014-ben vették fel a helyi értéktárba.

A siklósi református egyház a helyi hagyomány szerint egyidős a magyarországi reformációval. Az igen hiányos dokumentumok szerint Siklós első református lelkipásztora Siklósi – vagy Szilvási – Mihály volt, aki egyes vélekedések szerint a város szülötteként költözött Újhelyre – a mai Sátoraljaújhelyre -, amely Siklóshoz hasonlóan Perényi-birtok volt akkoriban. Ott 1522-ben már református szellemben hirdette az igét.

A település 1543-tól török kézen volt. A város társadalmi összetételéről is tudósító török adóösszeírások nyomán tudjuk, hogy a 16. század második felében nem történt lényeges változás a keresztény lakosság számában: ekkortájt mintegy félszáz család élt itt a mohamedánokon kívül. Azonban tudható, hogy a protestantizmus a szultáni porta uralma idején is élt a Dráva mentén. A fennmaradt adatok szerint a siklósi gyülekezet Nagytótfaluba járt istentiszteletre, mert Siklóson nem volt református templom.

1766-ban már ismét a templom javításáért fogalmaztak kérvényeket a protestáns tanok követői, amelyek révén felújíthatták, majd bővíthették az imaházat. 1791. augusztus 25-én tehették le végre a siklósi református kőtemplom alapkövét, melynek megáldására 1806-ban került sor. A siklósi templom felszerelése lassanként fejlődött, 1813-ban orgonát építettek, amit csak 1875-ben renováltak. 1826-ban három harangot öntöttek a gyülekezetnek. 1866-ban az addigi fazsindelyeket lecserélték cserépre. 1877-ben közadakozásból belső ajtókat készítettek, és siklósi márványból faragott szószéket, úrasztalát állítottak.

1700 után épült fel a protestánsok siklósi temploma, vagy ahogy egy 1722- es káptalani jelentés írja, a gyülekezetnek van egy újabb építésű, vesszőből és sárból tapasztott református temploma. A megfogalmazásból akár arra is következtethetünk, hogy korábban állt már a városban református kőtemplom, amit a törökkor után lerombolhattak. Mária Terézia 1749-ben, számos kérvény benyújtása után engedélyezte a következő fatemplom felépítését.

Az előző prédikátor halála után, 1758-tól 1796-ig Karancsi János lett a lelkész. 1763-ban megvásárolta az első, a következő évben munkába állított harangot, ami 1882-ben meghasadt, de újraöntve összesen 119 évig szolgálta a reformátusokat. Az ősi, évszázados parókia helyett 1839-ben emelték a mai lelkészlak elődjét. A híveinek számáról a lakosságszám adatai tudósítanak: 1841 és 1910 között Siklós lakossága 3207-ről 5782-re növekedett, eközben a reformátusok száma 1058-ról 1154-re emelkedett.

A siklósi református iskolák története összefonódik a gyülekezet történetével, legalábbis abból a szempontból, hogy a lelkészek a korai időszakban a gyermekek lelki tanítójának szerepét is betöltötték. 1850-ben aztán már 115 kisgyermek tanult a parókiához épített iskolában. 1860-ban döntött a presbitérium egy korszerűbb tanterem kialakításáról, amit 1877-ben egy tanítói lakással is megtoldottak. 1916-ban a Felső-baranyai Református Egyházmegye augusztus 29-i döntésével polgári leányiskolát alapított Siklóson. A templomban 1923-ban pótolták a háború alatt elvitt két harangot, 1925-ben bevezették a villanyt, 1927-ben renoválták a templomot.