Siklós értékei – a római katolikus plébániatemplom
A siklósi Szentháromság római katolikus plébániatemplomot, mint Siklós egyik legrégebbi épített örökségét 2014-ben vették fel a helyi értéktárba.
Siklós települését már ősidőktől fogva lakták, a rómaiak is megtelepedtek és erődöt emeltek a várhegyen. A honfoglalás után a Kán nembeli Soklyosi család birtokolta a várat 900-tól 1387-ig. Ők alapították a várhegy délkeleti csücskében álló középkori templomot, melynek védőszentje Szent Anna volt.
A templomról a legkorábbi írásos emlék 1333-ból származik. Később minden bizonnyal átépítették, ami már a Gara család idejében történt. A szentély feltárása során egy páncélos alakot ábrázoló, felirat nélküli, vörös márvány sírkőre bukkantak. A rajta látható címer alapján Gara I. Miklós nádor síremléke lehetett. Fia, Gara II. Miklós idehozatta apja pompás sírkövét, és az oltár előtt
helyeztette el.
Az 1410-es években a szentély teljes falfelületét olasz mesterek falképekkel díszítették. A képek tematikáját Gara II. Miklós nádor megbízásából az ágostonos kolostor házfőnöke határozta meg. A freskók Szent Ágoston tanításának leglényegesebb tételeit jelenítik meg. Az oltár felett a Maiestas Domini, a fenséges Krisztus emeli magasba az Élet könyvét, hangsúlyozva, hogy ő minden lét és megismerés forrása, ám ennek csak csak kis töredék látható.
A három keleti boltozati süvegen négy ószövetségi próféta és a két nagy templomépítő király, Salamon és Dávid tekint le mellképekről.
Ezt követően kapott helyet Szent Anna, a templom, illetve Gara II. Miklós feleségének, Cillei Anna donátor asszony védőszentjének ábrázolása. Szent Anna képe mellett kétoldalt a
négy nyugati egyházatya: Szent Ágoston, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely és Szent Jeromos félalakos képe jelenik meg. E két boltsüvegen a zárókő közelében a Nap és a Hold emberarccal és sugarakkal övezve tűnik fel az aranycsillagos égen, ami a kozmoszra, valamint az Ó- és Újszövetség egységére utal. Az oldalfalakon a főhelyen, az oltár mögött, a gótikus ablakok között két sorban egymás felett a tizenkét apostol alakja kapott helyet.
A szentélyben valamivel több mint 400 négyzetméternyi felületen találhatunk középkori festett töredékeket. A déli fal sekrestyébe vezető, középkori eredetű ajtaja mellett ívsorral záródó ülőfülke mélyed a falba. A három mezőre osztott hátfal közepén Szent Ágoston püspök, tőle jobbra és balra Szent István és Szent Lőrinc diakónusok láthatók.
A XVIII. századi, valamint az 1931-ben elvégzett nagyobb javítások, átépítések a középkori freskók részleges pusztulását eredményezték.
A lemeszelt freskókat 1985-ben falkutatások alkalmával fedezték fel, a feltárás kisebb megszakításokkal 1995-ig tartott. Ennek eredményeképpen templomunkban Magyarország ma ismert gótikus falképei közül a legjelentősebbek láthatók.
A török hódoltság korában a templomot nem eredeti rendeltetésének megfelelően használták. A török uralom után 1687-ben Boszniából ferences szerzetesek érkeztek, és telepedtek meg Siklóson. Ők látták el az itteni hívek lelki gondozását. A romos épületet teljesen átalakították. A szentély északi falán nagyméretű ablakot nyitottak, padlója alá a XVIII. században kriptát építettek.
A hajó északnyugati sarkában álló tornyot 1751 és 1755 között emelték. Az oldalkápolnát szintén ebben a korban építették. A templomban ekkor a mainál jóval több oltár állt. A legértékesebb a barokk főoltár volt, ami a gótikus freskók megtalálása után nem lett újraállítva, egyedül a főoltárkép látható a mellékkápolnában. A ma is látható mellékoltárok is ebből az időszakból származnak: Szent Antal oltár 1753, Szent Ferenc oltár 1760, a tizennégy segítő szent oltára az oldalkápolnában 1751-ben készült.
A szószék 1755-ben készült, az orgonát a híres pécsi orgonaépítő manufaktúra, Angster József és fia készítette, 1891-ben. Az oldalkápolnában látható ún. kegyúri padot a siklósi vár utolsó birtokosa, gróf Benyovszky Móric főispán készíttette a maga és családja számára 1921-ben.
