A Tenkes bányájából érdemes igazán hullócsillagot nézni

Augusztust a hullócsillagok havának is hívják, mégpedig a Perseida meteorraj érkezése miatt. 12-én, amikor a Perszeusz csillagkép a legalacsonyabban van a látóhatáron, a mezoszférát, a föld felső légkörét elérő meteorok látványosan hosszabb utat tesznek meg fényes, színes nyomot hagyva maguk mögött. 

A 26 kilométer átmérőjű anyaüstökös, 109P/Swift-Tuttle mindössze 133 évente tér vissza (legközelebb csak 2126-ban), így a klasszikus Halley-típusú üstökösök közé tartozik. Hullócsillagot nézni – habár egy hónapon át tapasztalható megnövekedett aktivitás – augusztus 12-én éjszaka érdemes, az ügyesebbek akár le is fényképezhetik. Környékünkön a Tenkes csárda mögötti kőbánya fénytől védett, békés, csendes környezete egyedülállóan megfelelő e célra. Szerencsés esetben száznál is több meteort figyelhetünk meg.

Érdekesség, hogy a Perseidák meteorrajt Szent Lőrinc könnyeinek is szokták nevezni a 258 augusztus 10-én mártírhalált halt Szent Lőrinc emlékére. A Perseidák első megfigyelése időszámításunk szerint 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek attól a 133 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából időszámításunk előtt 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla. Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára egy igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatunk Perseida meteorokat, természetesen ekkor még kis számban. A porfelhő legsűrűbb részén augusztus 12-13-a tájékán szoktunk áthaladni.

Az első megfigyelések után a 8-11. században jegyezték fel rendszeresen a raj jelentkezését, később azonban csak szórványosan említik. A hivatalos nyugati tudomány számára Adolphe Quételet fedezte fel újra 1835-ben. A csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként, ami a Swift-Tuttle legutóbbi, 1992-es napközelségének volt köszönhető. A szülőüstökös közelében ugyanis sűrűbb a porfelhő, mint attól távol. Azóta mérsékeltebb, de még így is nagyon látványos maximumok vannak, bár 2008-ban egy nappal a hivatalos maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelőket. További érdekesség, hogy a fényes meteorok aránya augusztus 10. után a legnagyobb, miközben a legtöbb meteor 12-én jelentkezik.