Elképesztő leleteket sorol fel a régészet Siklóson

Elképesztő leletek kerültek már elő Siklóson az elmúlt évtizedekben. Míg könnyen lehet, hogy ön is egy temetőn él, addig kicsit arrébb nemhogy mamutcsontokat, de ágyúgolyókat, rézedényeket, egy tanyát és templomokat is találtak már.

Ugyan sem közvetlenül, sem közvetve nem kapcsolódik a legutóbbi bejelentéshez, de Siklóson megelőzően is bukkantak már mamutcsontokra. A helyi hobbi célú feljegyzések és gyűjtések elégtelenek, ellenőrizhetetlenek, ezért a Magyar Nemzeti Múzeum archívumához fordultunk, hogy megmutathassuk, milyen leletek gazdagítják a város hírnevét. Amit találtunk több, mint megdöbbentő.

Helyi feljegyzések szerint 1927 körüli időszakban már találtak mamutagyarokat Máriagyűdön, még később – 1961 márciusában – a téglagyárnál fordult ki a földből egy. Ez azonban pontatlan és szegényes gyűjtés, ugyanis Siklós térsége több mint negyven régészeti lelettel büszkélkedhet, ráadásul a helyi mendemondákat általában semmi sem támasztja alá.

Ha csak a mamutokra összpontosítunk, akkor rá kell mutatni az 1999-es szemlére, amikor az elkerülő útnál, az Akasztófa-dűlőn találtak az őskor paleolitikum korszakából származó maradványokat és ami az egyetlen valóban dokumentált ilyen lelet.

Ennél azonban több régészet lelettel büszkélkedhet Siklós, melyek valóban izgalmas részleteket rejtenek, nem utolsó sorban pedig a vár múltjából is érdekes részletekről tanúskodnak.

1956 és 1966 között számos ásatás folyt a 2. számú téglagyár területén, ahol ismeretlen korszakból származó sírt találtak a koporsóban háton fekvő csontvázzal, valamint bronzkori földbe ásott lakóház nyomaira bukkantak. Előkerült a földből egy négy sírból álló, hamvasztásos temető, számos edénymellékletekkel, valamint szórthamvas rítusú sírok is. Ezek a csekély mélység miatt a földművelés során erősen meg lettek bolygatva, de egyikük mellett egy kisebb állat maradványaira is bukkantak a régészek. Ugyanitt egy őskori rézcsákányt is találtak, amit átadtak a régészeknek, ám ez valószínűleg nem kapcsolódik az előzőekhez és csak feljegyzés őrzi az eredetét. A területen egyébként még 2003-ban is kutattak.

A strand teljes területe is régészeti lelőhely. A fürdő és a hotel Baross Gábor utcai telkén 1999-ben már ismert volt az a középkori falu, mely alig 20-30 centi mélyen már bőséges régészeti lelettel szolgált a 2009-es kutatások során. Itt a régészek biztosak benne, hogy további leleteket is rejt a föld, amihez a megtalált utak és járdák nyomvonalát kellene csak követni. A területen több száz tárgy mellett urnasír és szemétgödör is előkerült egy bronzkori, földbe mélyített ház és egy kút mellett mely döngölt padlójának egy részlete is megmaradt.

Szakmai szempontból a legérdekesebb a 4,2 méter mély kút feltárása volt, ugyanis 3,5 méteres mélységben megtalálták az egykori faszerkezet és a bélésként belehelyezett kivájt fatörzs maradványait is. A területen még két vagy három cölöpszerkezetű ház került elő, melyekből arra a következtetésre jutottak a régészek, hogy a középkori falusisas település magja a hatvanas években épített strand nagymedencéjének a területén és az attól délnyugatra eső részen lehetett. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának raktárába innen vaskések sarlók, sarkantyú és ácsszögek mellett temetkezési edény, ruhaöv és szíjbújtató is került.

Szintén 2009-ben folyt az ásatás a kórház tervezett új épületszárnya alatti területén is. A kora újkori árok önmagában talán nem tűnik érdekesnek, de a sok mai szemét között számos 18-19. századi edénytöredék – cserepek, üvegek – is előkerült. Végül 2,5 méter mélységben néhány falszerűen elhelyezkedő omladékot is találtak.

2005 és 2006 során a Basasarok feltárása zajlott Siklóson. Az őskori, pontosabban középső bronzkori nyomokra légifelvételeken bukkantak. A nagyjából 300-szor 600 méteres területen két nagyobb foltból neolitikus és középső bronzkori kerámiatöredékeket gyűjtöttek a régészek.

A Ferences kolostor 1974-től 1987-ig adott munkát a régészeknek. A középkori romok feltárási munkálatai a templomot, a körülötte lévő temetőt is érintették az 1747-ben épített barokk kolostor belső udvarán. Megtalálták az épület csúcsíves, elfalazott ablakait is a kolostorépület keleti homlokzatán, de feltárták a templom homlokzatán a középkori, elfalazott ablakíveket is. A területen rábukkantak egy török kori szemétgödörre is.

Az Iskola utca 13. szám alatt a római korból származó sír van, melyről 1976 óta tudni. A nyeregtetős fedésű téglasír azért is érdekes, mert a feltáráskor egy valószínűleg érintetlen terra sigillata tál került elő. A házigazda akkor azt állította, hogy mást nem talált a 152 centi mély, 43-85 centi széles sírkamrában.

Bizony a Malkocs bej dzsámi is régészeti lelőhely. 1960-tól több mint egy évtizeden át kutatták a kora újkori török dzsámimaradványt, melynek négyszögletes alaprajzú, rózsaszínű falfestéssel és szamárhátas ablakívekkel díszített magja kerülte el a lebontást.

A törökök egy fürdőt is örökül hagytak, melynek Jókai ligetben zajló ásatásai 2010 elején kezdődtek és 2011 szeptemberében zárultak (szerk.: érdekesség, hogy az épületet ilidzsának írják le, ami abban különbözik a hamamtól, hogy van gyógyvizű medencéje).

A máriagyűdi templom sincs híján leletanyagnak, még ha nem is a föld alatt: 1977-ben a templom egy ismeretlen korból származó bronz, női alakot ábrázoló szobrot vásárolt. No persze a föld is rejt titkokat, egyebek mellett egy késő középkori templomot, mely kemencéjét 2000-ben dokumentálták.

Máriagyűdön maradva Alsókövesföldi településrészen 1962 után 1998-ban is kutattak a régészek sírok után, mivel bronzkori edénytöredékek mellett emberi csontokat is beszolgáltatott valaki. A kutatás nem vezetett eredményre, semmi egyebet nem találtak.

Ha már híres épület, nem lehet elmenni a Perényi-bástya mellett sem, ahol 1973-ban és 74-ben turisták helyett régészek járkáltak. A bronzkor, késő középkor és török kor leleteit felsorakoztató területen a városfal közpékori maradványai mellett került elő az a kora újkorban téglából épült alagút, amely az egykori török fürdő épületéhez vezetett. Itt rábukkantak arra a középkori, 40 centiméteres falvastagságú, boltozatos mészégető kemencére is, melyet a bástya területén belül építettek és amit a városfal megépítése előtt már használtak.

Itt került elő az első jelentősebb lelet, egy 50 centi átmérőjű kőgolyó, mely a bástyától függetlenül feküdt. Találtak még Perényi címeres kályhaszemtöredéket, szemetesgödröket, több edénytöredéket és egy 50 centiméter hosszú, széles pengéjű tőrt is. Felfedezték a várfal körüli cölöpöket, mely annak földdel való megerősítésére szolgált. Ennek sajnos nem jutottak a tövéig, mert elérték az engedélyezett ásatási mélységet.

Az őskortól Árpád-korig számos lelet bukkant már a vár körül elő, melyektől elkülön azok az edénytöredékek, melyeket a Gyűdi torony külső oldalán 1967-ben találtak. A történelmi falak mentén egyébként a hatvanas években és a kétezres évek első évtizedében számos ásatás folyt. Megannyi épületrész sorában nincs teljesen feltárva a többszörös átépítés nyomát hordozó középkori öregtorony, míg találtak a területen török sütőhelyiséget 3 patkó alakú kemencével, melyekből a korabeli térképek alapján feltehetően mintegy 10 darab volt.

A vár kutatásához sorolják a Vajda János téri Millenniumi emlékmű környékét is, ahol egy 2005-ös gyűjtés illetve a város örökségvédelmi hatástanulmánya szerint kora újkori templomnyom látszik a felszínen. Két évvel korábban a Váralja utcában regisztráltak egy ugyanilyen lelőhelyet, de ásatásra ott sem került sor, csak egy próbafeltárásra.

Érdekesség, hogy a vár látogatóközpontjának építkezését is meghatározták a fel nem tárt, föld alatt húzódó, valószínűleg már 1686-ban is leírt falak: a Barbakán mellé érve az építők egy masszív, téglaköpennyel borított mészkőfalra bukkantak, mely másfél méterre a felszín alatt kezdődött és a felső részén 70–80 centi vastag volt. Lefelé szélesedett és a felszíntől számított 5 méteres mélységig állt. A kivitelezők ezért módosították a nyomvonalat, de távolabb ismét a falszakasz folytatására bukkantak. A csövet csak azt átfúrva tudták vezetni, de a fal másik oldalán kő, törmelék, tégla és téglatörmelékes feltöltésbe ütköztek, melyből kora újkori és újkori kerámiatöredékek illetve állatcsontok kerültek elő. Ez addig folytatódott, míg egy újabb, 50-60 centi vastag falszakaszhoz nem értek, aminek az alját 5 méteres mélységben sem lehetett látni.

Az egykori Kállai utcában késő romai kori – császárkori – csontvázak kerültek elő. Az 1962-től 2003-ig kutatott területen egy 4. századi római temető 5 sírjának részleteire bukkantak, melyek mellett fibulák, pénzérmék, edények és apró vastárgyak kerültek elő.

A város falain kívül a Göntéren illetve az elkerülő úton is sok lelet fordult már ki a földből. 1999-ben egy helyszíni szemlét tartottak, mert korábban egy középső rézkori településről illetve erődítésről született feljegyzés. Ugyanígy a Hajdú I. utcában egy középkori temető található.

A Postaút alján 1998-ban tettek látogatást régészek, ahol egy középkori templom felszíni maradványai láthatóak. Egy évvel korábban a Rákóczi úton és a Széchenyi-dűlőn is jártak ugyanezen okból, de ásatásra ott sem került sor.

Épen maradt edények, egészen pontosan 307 darab került elő a földből 1982-ben a Tapolca köz 4. szám alatt, ahol egy őskori, pontosabban bronzkori temető után kutattak. A sírokban díszített kerámiák, de egy kevés emberi csont és némi bronztárgy is volt.

1990-ben Orgoványos, a régi homokbánya volt is figyelmet kapott, amikor egy hamvasztásos temetőnél folytak ásatások és kerámia edényt találtak.

1997-ben a Nyerges-dűlőn tartottak egy bejárást, mert kiderült, hogy a kora újkorból származó templom nyomait látni. Ennek a történetnek nem volt folytatása.

2000-ben a Kossuth tér 15. szám alatt folytak nem túl izgalmas ásatások, mert ott egy késő középkori épület romjai hevernek.

2004-ben a Janus Pannonius Múzeum raktárába kerültek azok a bronzkori díszített edények, melyekre a temetőben bukkantak korai leírások nyomán.

2006-ban ismét vissza kell kanyarodni a várhoz. A feltételezett építészeti megoldások után kutatva a régészek a kápolna nyugati fala előtti területen egy nagyméretű előcsarnok alapozásait tárták fel, és rengeteg ágyúgolyót is találtak. Ez alapján feltételezik, hogy a reneszánsz loggia – erkély szerű bemélyedés, ami megoldásai után legfőképp kutattak – az 1686. évi ostrom során pusztult el.

Az udvar keleti-nyugati tengelyén húzódott az a feltárt, egymásra merőleges falalapok, melyek minden bizonnyal egy több helyiségből álló épülethez tartoznak. Azonban ennek az épületnek alaprajzi elrendezése ma sem ismert, de úgy vélik, hogy a 15. századi Garai-féle építkezések során bontották el. Az itt talált kerámia döntő többsége 15-16. századi konyhai edények darabjai, így az is bizonyos, hogy a várban a 16. század első felében számos szemeskályha, illetve kályhacsempékből összeállított díszes kályha állhatott. Figyelemre méltó viszont a feltárt török kori szemétgödör, melyből öt rézedény, valamint több kiegészíthető csurgatott mázas kerámiaedény került elő.

A Schneider-tanyán 1998 nyarán és 2010 tavaszán is kerámiatörmelékek kerültek elő, így az épülő halastó miatt a régészek is körbenéztek. Találtak is két kis gödröt, benne kevés középkori kerámiatöredékkel, állatcsontokkal és paticcsal, valamint egy kis méretű földbe épület maradványát tűzrakóhellyel, benne kevés középkori kerámiatöredékkel. A valamiféle tanya kormeghatározása nem igazán járt sikerrel, így nem kutattak tovább.

A Csukma-dűlőt többször is meglátogatták a régészek. Egy 1982-es jelentés után húsz évvel is kutattak török kori vízvezeték és újkőkori telep nyomai után. 1983-ban két kora Árpád-kori halántékgyűrű került elő a földből, melyet Baranya megye 10-11. századi sírleletei között tartanak számon.

Ugyanitt 1992-ben az őskor felső paleolitikum alkorszakából származó telep nyomait kutatták, az örökségvédelmi tanulmány nyomán helyszíni szemlénél azonban nem jutottak tovább, ahogy 1999-ben a korai neolitikum korszakából származó település esetében sem.

A számos kevés konkrétum nélküli régészeti lelet sorában helyet kapott a Vida féle téglagyár leltárkönyvében említett vaskori díszített bronzkés, míg Siklós örökségvédelmi hatástanulmánya 2004 óta nevesít egy őskori településnyomot is a téglagyártól északra. Szintén csak dokumentáció őrzi az Ady Endre utcai török kori vízvezeték nyomait, mely a kora újkorból maradt hátra.

2000-ben a Széchenyi utcában kutattak, de a talált épület korát nem sikerült meghatározni. Egyébként egy évvel korábban ugyanerre a sorsra jutott az akkori Sziklai Sándor és Iskola utca nyomvonalán talált temető is.

Szintén törökkori agyag vízvezeték darabkáira bukkantak 1960-ban a Felszabadulás utca 14-16. szám mellett. A téglabarna csövek töredékei és egy kályhaszem 120-140 centi mélyen került elő.

Helyi feljegyzésekben szó esik egy, a mai Dózsa György utca területén lévő temetőről, azonban a 2012-ben ide látogató régészek semmit sem találtak.