Veszélyes afrikai kullancsfaj telepedett meg Magyarországon
A Balaton nyugati térségében a foltos nádiposzáta és a barkóscinege egyedein egy Afrikában elterjedt veszélyes kullancsfaj több példányát azonosította az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) és az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) közös kutatócsoportja.
A kullancsfaj elsősorban Közép- és Dél-Afrikában él, de populációi kisebb területeken Észak-Afrikában is megtelepedtek. A Hyalomma rufipes azért érdemel fokozott figyelmet, mert számos veszélyes kórokozót képes terjeszteni, többek között a krími-kongói vérzéses lázt okozó vírust is.
Keve Gergő és Hornok Sándor, az ÁTE Parazitológiai és Állattani Tanszékének munkatársai, a faj összesen tíz, még nem kifejlett példányát azonosították a foltos nádiposzáta és az idei év madarának választott barkóscinege egyedein.
Az ELKH és az ÁTE együttműködésében megalakult Klímaváltozás: Új Vérszívó Paraziták és Vector-borne Kórokozók Kutatócsoport tagjai, országos kutatásuk során azt vizsgálták, hogy van-e különbség a madarakon élősködő kullancsok területi eloszlásában.
A kutatók szerint a kullancsok helyi eredetét igazolja, hogy június végén, a költési periódusban élősködtek a madarakon, így azok nem hozhatták a kullancsokat déli országból, különösen nem Afrikából.
Mivel a madarakról eltávolított egyik példány még vérszívása elején lévő lárva volt, továbbá három, anyai ágon öröklődő gén szekvenciája az összes kullancs esetében azonos volt, megállapítható, hogy helyi populációból származnak, sőt valószínűleg ugyanazon genetikai ághoz tartoznak.
A szakemberek szerint a fiatal lárva és a szoros genetikai rokonság egyben azt jelenti, hogy a felfedezett populáció, amelynek alapító példányait korábban délről érkező vonuló madarak hozhatták be, hazánkban szaporodni is képes. Ugyanakkor nem biztos, hogy át tudnak telelni, bár az enyhe tél ennek kedvez, és szakirodalmi adatok szerint ez a kullancsfaj évente akár 120 fagyos napot is eltűr.
A Hyalomma csoportba tartozó kullancsok kifejlett példányainak rendszeres hazai előfordulását már 130 éve, 1893-ban publikálta Karpelles Lajos atkakutató, majd a 20. század elején, a Dunántúlról Kotlán Sándor is. A kullancsfaj szaporodni képes helyi populációja azonban eddig sem Magyarországon, sem Európában nem volt ismert.
A beszámoló szerint a kutatók az érintett kis- és nyugat-balatoni térségben további intenzív kutatásokat folytatnak annak vizsgálatára, hogy a kullancspopuláció példányai áttelelnek-e, és 2023-ban is megjelennek-e madarakon, házi- és vadon élő állatokon.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a felfedezett populáció lakott településektől távol, olyan nádas élőhelyen található, ahol e faj és az általa terjesztett kórokozók sem a strandolókat, sem a kirándulókat nem veszélyeztetik közvetlenül.
